A Vörösmarty Mihály Gimnázium[1] az elmúlt évtizedek megkerülhetetlen intézménye, ha diákszínjátszásról beszélünk. Számos kiemelkedő szakember tanult vagy éppen tanít a mai napig az iskolában, amelynek a drámatagozata a legelsők között jött létre az országban, több mint negyven évvel ezelőtt.
A Vörösmarty Mihály Gimnázium története régre nyúlik vissza: az iskolát 1871-ben alapították. A mai Horánszky utcai épületét 1874-ben kapta, ekkor az iskola hivatalos neve Budapesti fővárosi VIII. kerületi Főreáliskola lett. Vörösmarty Mihály nevét az iskola a fennállásának ötvenedik évfordulóján kapta.
A drámatagozatnak, amely az 1979-es évben indult, természetesen voltak előzményei. A tagozat alapításában nagy szerepe volt Sugár Rózsa és Sík Csabáné Kinszki Judit tanárnőknek – akik ekkor már az iskola pedagógusai voltak –, valamint Várkonyi Zoltánnak. „A drámatagozatokat [országosan] még Várkonyi Zoltán kezdeményezésére hozták létre, akinek az volt az álma, hogy a színészképzést minél fiatalabb korban kezdjük el. Két iskolában indult meg a kísérletezés: az egyik a szentesi Horváth Mihály Gimnázium volt, (…) a másik pedig a [Színház- és Filmművészeti] főiskola melletti Madách Gimnázium, ahol szintén voltak már hagyományai a diákszínjátszásnak. Egy év után kapcsolódott be az ugyancsak közel eső Vörösmarty Gimnázium is.” – így fogalmaz Keresztúri József az előzményekről.[2]
A színjátszás a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban már a drámatagozat létrejötte előtt is jelen volt. Kinszki Judit az 1970/71-es tanévtől rendszeresen készített előadásokat a diákjaival. Eleinte ezek ünnepi műsorokra készültek, majd a színjátszó körbe csatlakozott fiatalokkal fesztiválra is születtek előadások (Mrożek: A nyílt tengeren).[3] A fordulópontot, amely után intézményi keretek között létrejöhetett a drámatagozat (irodalmi-drámai tagozat), Kinszki Judit szerint is Várkonyi kezdeményezése hozta el. Ebben a munkában a tanárnő nagy szerepet vállalt, amire így emlékezik vissza:
„Minden az 1978-79-es tanév elején indult: ebben az évben szerveztek egy értekezletet, ahova az ország minden középiskolájának az igazgatóját meghívták. Itt megjelent Várkonyi Zoltán, és elmondta, hogy újfajta kísérletbe kezdenek: irodalmi-drámai tagozat indításába. (…) Mi is csatlakoztunk, de akkor még nem tudtam, mit vállaltam, csak azt sejtettem, hogy ez mindenkinek fontos és szükségszerű lehet. Szervezetten, másokkal mindez hatékony lehet, minisztériumi kísérletként, tantervbe illesztve. Nekem nem volt se színészi, se más színházi munkával kapcsolatos végzettségem. Mégis, Bácskai Mihálynak Szentesen, a Madáchban Véghelyi Józsefnek, nálunk nekem kellett vállalnom a munkát. (…) 1978. január 13-án kaptam egy írást a kulturális minisztériumtól, hogy engem bíznak meg az irodalmi-drámai fakultáció oktatási-nevelési feladataival, szervezésével, koordinálásával. Ki kellett dolgozni az óratervet. (…) A legtöbb iskolában később a szaktárgyakat külsősök tanították. Már akkor tudtam, hogy ez nálunk nem lehet így, mert ennek nincs értelme. (…) Szerencsére, volt nálunk három kolléga, akik lelkesen fogadták a programot, mindenben segítettek. Csak helyi kollégákkal dolgoztam. A testnevelőtanár, Pignitzkyné Lugos Ilona szívesen ment továbbképzésekre, hogy fejlődjön néptáncból, színpadi mozgásból. Pehán Kornél volt az énektanár. Rajztanárnőnk Fábián Rózsa volt. Balázs Eszter a beszédet tartotta. Én az elméleti tárgyakat tanítottam: dráma- és színháztörténetet. A kreativitás fejlesztése volt a cél játékos formában.”[4]
Kinszki Judit és Keresztúri József visszaemlékezéseiből arra lehet következtetni, hogy Várkonyi Zoltán célja az irodalmi-drámai tagozatok alapításával olyan színészhallgatók és színházi szakemberek nevelése volt, akiket már a középiskolában afelé terelgetnek, hogy később megállják a helyüket a színházi szakmában.
Ma, az intézményben jelenleg is tanító Golden Dániel és Papp Dániel szerint, a Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatának elsődleges célja nem a színésznevelés, hanem a személyiségfejlesztés a színház eszközével, s ezen keresztül a magas szakmai színvonal elérése. Golden Dániel úgy fogalmaz, hogy ez a színvonal az önkifejezés igényességében érhető tetten, Papp Dániel kiegészíti mindezt avval, hogy a tanárok feladata, hogy a diákok alkotását magas műnőségű színházi szemlélettel segítsék, vezessék.
Az, hogy a Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozata mint diákszínjátszó műhely hogyan fogalmazható meg, nem egyértelmű. A műhelyjelleg azt feltételezi, hogy azonos értéket képviselő alkotók hosszú ideig egy irányba tartanak és közösen alkotnak. Nyilvánvaló, hogy egy iskolában hosszú ideje dolgozó (dráma)tanárok képviselhetnek azonos értékeket, de munkájuk során nem együtt alkotnak, hanem különböző osztályokban különböző diákokkal dolgoznak. Golden Dániel azt mondja: „joggal eszébe juthat az embernek, hogy ha valamilyen állandóság három-négy évtizeden keresztül létezik, akkor valamilyen műhelyszerű közös értékrend, közös gondolkodás alakulhat ki, de éppen az az izgalmas, hogy ez egyáltalán milyen pontokon válik érzékelhetővé, és hogy miért éppen azoknak a tevékenységeknek a mentén.” Az a magas szakmai színvonal, amely jellemző a Vörösmarty Gimnáziumra, műhelyteremtő erő lehet, amelyet érzékel tanár és diák egyaránt, ahogy az is, hogy a kollégák és a diákok is megnézik egymás munkáját, vizsgaprodukcióját. Az iskolai, drámatagozatos struktúrából az következik, hogy az osztályoknak arra van lehetőségük, hogy önmagukon belül dolgozzanak az életkori sajátosságoknak megfelelően, ugyanakkor fontos, hogy amikor egy kilencedikes osztály megnézi egy végzős osztály munkáját, az inspiráló hatást gyakoroljon rájuk. Golden Dániel és Papp Dániel is egyetértett abban, hogy fontos pedagógiai cél az osztályok közötti inspiráló találkozások megteremtése.
Mindenféleképpen meg kell jegyezni, hogy ahogy egy közösség egyre inkább válik műhellyé, ahogy egyre több anyagi és emberi erőforrást lehet a működés mellé rendelni, úgy egyre több megoldandó feladattal kell szembenézni, egyre inkább szükség van a strukturáltságra, az intézményesülésre. Külső szem számára könnyű meglátni a szakmai sikereket és a magas művészi színvonalat, de látni kell azt is, hogy a minőségi munkához jelentős erőforrásokra van szükség, ezek megteremtése pedig komoly szervezési, logisztikai feladatokkal jár.
Kinszki Judit meghívására érkezett a Vörösmarty drámatagozatára Keresztúri József, majd Kinszki Judit után ő lett a drámatagozat vezetője. Keresztúri egyik fontos feladata volt az intézményesülés, a strukturáltság felé elmozdítani a drámatagozatot. Keresztúri József így fogalmazza ezt meg: „Amikor én idekerültem, már tíz éve tartott a kísérlet. Azt hiszem, a személyiségem arra volt alkalmas, amikor Sík Csabáné [Kinszki Judit] ebből sajnálatos körülmények között kivált, hogy megpróbáljak logikát találni és rendet teremteni a kialakult gyakorlatban. Kiépítettünk egy teljesen új tantárgystruktúrát: elméleti, gyakorlati tárgyak, csoportbontások, egymásra épülések, képességfejlesztés és karrierlehetőségek összekapcsolását.”[5]
Keresztúri József határozta meg az alapjait annak a struktúrának, amely a mai napig jelen van a Vörösmarty drámatagozatán. Prohászka Fanni szerint nagyon meghatározó volt az a légkör és szakmai minőség, amit Keresztúri József tagozatvezetőként tudott teremteni. Sok remek szakember került drámatanárként Keresztúri hívására az iskolába. Ez időszak alatt a Vörösmarty fontos központjává vált a magyarországi diákszínjátszásnak. Keresztúri József miközben a tagozatot vezette, az Országos Diákszínjátszó Egyesület (ODE) elnöke is volt, majd őt Vidovszky György váltotta az elnökségben, aki szintén a Vörösmarty Gimnázium drámatanára volt ebben az időben. „A Vörösmarty lényeges infrastrukturális hátteret jelentett” az ODE számára.[6] Ekkoriban a Vörösmarty Gimnázium jelentős hírnevet szerzett különböző sikerei révén. Keresztúri így emlékszik vissza erre az időszakra: „Csodás évtizedeket éltünk meg, bejártuk az egész világot, ráadásként ránk talált a média, akkoriban a csapból is mi folytunk. Az akkori médiának volt egy szelete, amely igényes, tartalmas ifjúsági, művészeti témákban gondolkodott. (…) Az Odyssey of the Mind kreativitás-világbajnokság megnyerésével is összefüggött, hogy önálló műsort is kaptunk. A ’90-es években két éven át kéthetente ment Gubancok, avagy Csintalan nyelvcsintan címmel műsorunk az MTV egyes csatornáján, azt követően pedig a Duna Tévén másfél évig a Szóbazár. (…) A Vörösmarty drámatagozata kéthetente ott volt az egész ország nyilvánossága előtt – ez óriási reklám volt.”[7]
Golden Dániel azt mondja, hogy a műhelyszerűséghez az is hozzátartozik, hogy mindig jön valaki, akinek a hatására új kísérletezések kezdődnek el. Papp Dániel szerint ilyen volt, amikor 2006-ban Koromné Beck Zsuzsanna lett az intézmény igazgatója, Keresztúri József elment a Nemes Nagy Ágnes Szakgimnáziumba igazgatónak, és Golden Dániel lett a drámatagozat vezetője. Beck Zsuzsanna igazgatósága alatt a Vörösmarty Mihály Gimnázium jelentős szakmai sikereket ért el, s a mai napig az ország legjelentősebb drámatagozatai között szerepel. Megőrizte jó kapcsolatát az Országos Diákszínjátszó Egyesülettel és fontos, egyre erősebb bázisa lett az intézmény a hazai diákszínjátszásnak. Az iskola a mai napig teret ad az ODE regionális vagy országos rendezvényeinek.
[1] A műhelyportré Golden Dániel és Papp Dániel drámatanárokkal, valamint Prohászka Fanni színművésszel történt beszélgetés alapján készült.
[2] Fekete Anikó: Generációk diákszínháza, Aktivitás Alapítvány, Budapest, 2018. 45.
[3] Fekete Anikó: Generációk diákszínháza II., Aktivitás Alapítvány, Budapest, 2020. 27.
[4] Fekete Anikó: Generációk diákszínháza II., Aktivitás Alapítvány, Budapest, 2020. 27-28.
[5] Fekete Anikó: Generációk diákszínháza, Aktivitás Alapítvány, Budapest, 2018. 45.
[6] Jászay Tamás: ODE 30 – A hazai diákszínjátszás harminc éve, Színház- és Filmművészeti Egyetem,
Budapest, 2019. 24.
[7] Fekete Anikó: Generációk diákszínháza, Aktivitás Alapítvány, Budapest, 2018. 45-46.
FELHASZNÁLT IRODALOM:
FEKETE Anikó, Generációk diákszínháza, Aktivitás Alapítvány, Budapest, 2018.
FEKETE Anikó, Generációk diákszínháza II., Aktivitás Alapítvány, Budapest, 2020.
JÁSZAY Tamás, ODE 30 – A hazai diákszínjátszás harminc éve, Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest, 2019.