A miskolci diákszínjátszás kapcsán kevésbé lehet egy egységes műhelyről beszélni, mint inkább egymás mellett párhuzamosan működő műhelyek összességéről.[1]
A miskolci amatőr színjátszás legújabb kori története a 19-20. század fordulójáig nyúlik vissza.
Az 1960-as és 1970-es években iskolai színjátszó körök működtek a Nehézipari Műszaki Egyetemen, a Bláthy Ottó Villamosipari Technikumban, az Eötvös József Szakmunkásképző Iskolában és a Földes Ferenc Gimnáziumban.
A Manézs Színpadot 1964-ben Lengyel Pál alapította. Az Universitas és a Szegedi Egyetemi Színpad mellett a kísérletező színház egyik legerősebb műhelye lett. 1974-ig működött, akkor a politika ellehetetlenítette, a társulat egy része Lengyel Pál vezetésével Kaposváron talált menedéket.
Az 1980-as években második felében három színjátszó kör működött Miskolcon, mind Szép László irányításával.
1988-ban a Pécsi Sándor Színpad Pécsi Sándor Guruló Színházzá alakult. Sokat jártak vidékre, évente 70-80 előadást tartottak. Különböző műfajú drámákat adtak elő, a kilencvenes évektől több musicalt is játszottak. 2000-ben Kriston Ákos, Szép László egykori tanítványa vette át a színpad vezetését, korai halála után, 2007-ben Kajati István folytatta a munkát. A színpad ezután még néhány évig működött, majd megszűnt.
https://youtu.be/W0–aNfeimk?si=uvQ88I_q22yd9l43
A két világháború között, majd azt követően is működtek csoportok. Az 1980-as években Érsek-Csanádi István színjátszó szakfelügyelő tizenegy felnőtt csoport működését regisztrálja. Miskolcon három, Kazincbarcikán, Leninvárosban, Ózdon, Szerencsen egy-egy működött ezekből, a többi csoport a környékbeli falvakban.
A rendszerváltást követően a művelődési házak nem tudtak már csoportokat működtetni, így azok megszűntek. Ez a folyamat a kilencvenes évek közepére fejeződött be. Néhány művelődési házban még fennmaradtak társulatok (Pécsi Sándor Guruló Színház, később létrejött az Art Commando). A színjátszás pedagogizálódott, már nem elsősorban színházi műhelyként működtek a csoportok. Ettől az időszaktól kezdve az iskola jelenti a legstabilabb társadalmi alrendszert, ahol a színjátszás képes működni.
Miskolc város diákszínjátszásában kiemelkedő szerepet tölt be Lukácsné Eisner Éva, akinek a vezetésével 1995-ben indult el a város és a régió első drámatagozata, amely 1996-tól a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola miskolci tagozataként is működik a Zrínyi Ilona Gimnáziumban.[2] A tagozat erős bázist nyújtott ahhoz, hogy már az 1990-es évektől intézményes háttérrel működhetett Miskolcon a diákszínjátszás. Jelenleg Lukácsné Eisner Éva mellett Duvalovszky Éva, Seres Ildikó és Lukács Ákos vezet csoportot a tagozaton.[3]
Az intézményi hátteret biztosította további két egyesület létrehozása is. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Drámapedagógiai és Színjátszó Műhely Egyesület célja gyermek- és ifjúsági színjátszó találkozók szervezése; színjátszó csoportvezetők képzése és továbbképzése, drámafoglalkozás-vezetők és drámapedagógusok képzése és továbbképzése; gyermek- és ifjúsági színjátszó csoportok támogatása; szakmai és módszertani konzultációk, találkozók szervezése; szakmai kiadványok (írásos és videoanyagok) szerkesztése és megjelentetése; színjátszó és drámapedagógiai táborok szervezése; színpadi produkciók létrehozásának támogatása; az egyesület által létrehozott színjátszó- és drámapedagógiai csoportok működtetése; kulturális és egyéb rendezvények szervezése; ifjúsági és gyermek sportrendezvények támogatása; kulturális örökségvédelem; természetvédelem; szakmai jellegű könyvek, segédanyagok kiadása, értékelése, terjesztése.
A diákszínjátszás mozgalmát segítő egyesület volt továbbá a 2008-ban alakult Montázs Drámapedagógiai és Közművelődési Egyesület is. Az egyesület magját képező szakmai műhely huszonkét éve van jelen Miskolc és Borsod-Abaúj-Zemplén megye kulturális életében. 1995-ben, az Avasi Gimnázium intézményi keretei között alakult meg a Ficak Diákszínpad, a Montázs Egyesület majdani szakmai bázisát jelentő alkotói műhely. 2007-ben végzős diákok és pedagógusok közösen határozták el a szakmai műhely hivatalos szervezetté alakítását, hogy tevékenységük számára a korábbinál hatékonyabb kereteket teremtsenek. Az Egyesület közművelődési, nevelési-oktatási, valamint ezekkel összefüggő kutatási és fejlesztő tevékenységet folytat. Kiemelt céljának tartja a drámapedagógia és a színházi neveléssel összefüggő szakmai tevékenységek megszervezését, lebonyolítását, az ilyen irányú kezdeményezések koordinálását és szakmai támogatását.
A városban működő színjátszó csoportok elsődleges célja a színjátszók nevelése, tanítása, a közösségépítés, hogy megtapasztalják a közös alkotás örömét. Szeszák Szilvia szerint „[e]zek nagyon izgalmas folyamatok, az a fajta kísérletezés, amikor nem rád erőltetnek valamit, hanem arra kíváncsiak, hogy te mit tudsz magadból kihozni.”[4] Fontos továbbá, hogy a gyerekek személyiségfejlődését tartják szem előtt a csoportvezetők, valamint azt, hogy a diákok képesek legyenek kifejezni gondolataikat a világról és egymásról. Erős felelősségtudatra is buzdították a játszóikat a miskolci csoportvezetők. A színjátszók már korán megtanulhatták, hogy a csoportvezetők nem helyettük szeretnének gondolkodni, illetve, hogy minden feladatnak vannak előmunkálatai, és néha kutatómunka is szükséges az eredményes munkához.[5]
A város diákszínjátszásának másik meghatározó alakja Szűcs Tamás, aki 1995-ben a Földes Ferenc Gimnáziumban indította el a Földes Diákszínpadot, valamint a kisebb csoportlétszámmal működő Kisszínpadot. Szűcs Tamás az ODE választmányának is tagja volt, ezért nem csak városi, hanem országos szinten is része volt a diákszínjátszás történetének. Látható, hogy a város életében nemcsak drámatagozatos, hanem szakkörszerűen működő csoportok is jelen voltak és vannak (például a Lévay József Református Gimnáziumban és a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban, valamint a Diósgyőri Gimnáziumban is.[6])
A miskolci diákszínjátszás fontos egyénisége továbbá Puskás István is, aki a korai időszakban tartotta a kapcsolatot az Országos Diákszínjátszó Egyesülettel, az egyesülethez kapcsolódó rendezvényeket, programokat szervezett, valamint csoportokat is vezetett. Ezen felül segítette a drámatagozat, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Drámapedagógiai és Színjátszó Műhely létrejöttét és munkáját, ez utóbbinak jelenleg is tagja.
A város szerteágazó kapcsolatrendszerrel rendelkezik. A diákszínjátszás előtt Kiss Csaba nyitotta meg a Miskolci Nemzeti Színház kapuit. A színház az ODE rendezvényeinek és a csoportok próbáinak is teret biztosított. A jó viszony a színház új igazgatójával, Béres Attilával is megmaradt. A nyíregyházi színjátszó műhellyel, Demarcsek Zsuzsával ápolt jó kapcsolat tette lehetővé, hogy drámatagozatos tanulók részt vehettek az ottani regionális találkozón, illetve az ahhoz kapcsolódó versenyeken. Szeszák Szilvia a csoportjaival kapcsolatban állt a debreceni Főnix Diákszínpaddal, a szentesi Horváth Mihály Gimnáziummal, a pápai Türr diákszínpaddal, az egri Vasalatlanokkal, a győri műhellyel, a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziummal és a törökbálinti Puzzle Színjátszókkal is. A regionális diákszínjátszó fesztiválokon fellépő csoportok számának növelése és a programok színesítése céljából elindult a kapcsolatfelvétel a kassai Márai Sándor Gimnázium diákszínpadával.
A miskolci diákszínjátszás életére kedvezőtlen hatással volt Szűcs Tamás szerint a 2012-es köznevelési törvény, amely a szakkörszerűen működő színjátszó csoportok anyagi hátterének biztosítását lehetetlenítette el. 2012-től kezdve a nem drámatagozatos színjátszó csoportok fele megszűnt. Kisebb probléma ugyan, de ezzel is meg kell küzdenie a városi diákszínjátszásnak, hogy megindokolja, miért fontos az a tevékenység, amiben részt vesznek a diákok. Ahogy Lukácsné Eisner Éva fogalmaz: „Hogyan tudod elhitetni az emberekkel – akár a szülőkkel –, hogy lehet, hogy valaki sokat fog dolgozni egy olyan dologgal, amely aprópénzre nem váltható, de tíz év múlva olyan kincset fog magában hordozni, amilyet nagyon-nagyon kevesen.”[7]
A miskolci diákszínjátszás történetének korszakolása is a 2012-es köznevelési törvényhez köthető. Ilyen módon két nagy korszakot érdemes elkülöníteni: az első szakaszra (1995-2012) a nagyszámú csoport és csoportlétszám jellemző, erre a korszakra tehető az intézményi rendszer kialakítása, a kulturális intézményekkel való kapcsolatfelvétel. A második korszak a 2012-től kezdődő időszak, amikor a csoportok és a csoportlétszámok rohamos csökkenése figyelhető meg. A 2020-as évtized elején körülbelül százötven színjátszó és tizenkét csoportvezető dolgozik Miskolcon.
A miskolci előadásokra általánosan jellemző a produkciók komplexitása. A csoportvezetők színházi jártassága és a drámatagozat képzési struktúrájának köszönhetően beszédtechnikailag, zeneileg képességes játszók állnak színpadra. Általánosak a nagy létszámú csoportok, ezért kiemelten fontos a térszervezés az előadásokban. Fontos szempont továbbá, hogy minden játszó közel azonos súlyú szerepet kapjon az előadásban, ezért gyakori a szerepek megosztása a diákok között. A város diákszínjátszására általánosságban nem jellemzőek az olyan diákelőadások, amikor diákok rendeznek diákokat, bár volt már rá példa. Az utóbbi években elsősorban a Földes Ferenc Gimnázium diákjai felől történtek erre irányuló kísérletek.
A miskolci diákszínjátszásnak nincsen a város diákszínjátszóit megszólító nyári tábora (bár néhány sikeres kísérlet volt ezzel kapcsolatban az elmúlt néhány évben). A Zrínyi Ilona Gimnázium igyekszik minél többször megszervezni saját szakmai táborát. A tábor szakmai vezetői a KIMI miskolci tagozatának tanárai. A táborok vagy előadáskészítésről vagy szakmai tréningezésről szólnak, attól függően, hogy milyen pályázat keretében tudnak a szervezők forrást találni a tábor lebonyolítására.
Miskolcon vezettek csoportot: Szép László, Koncz Károly, Érsek-Csanádi István, Lengyel Pál, Szemán Béla, Lénárt Attila, Mucsi Sándor, Péva Ibolya, Gaál Ildikó, Duvalovszky Éva, Varga Gábor, Máhr Ágnes, Kertész Ágnes, Tulipán Gábor, Kriston Ákos, Kajati István, Varga Gábor, Papp Zsolt, Székely Gabriella, Papp Mónika, Püspöki Péter, Puskás István, Kiss Zoltán, Izsó Angelika, Szeszák Szilvia, Alföldi Lászlóné Marika, Seres Ildikó, Fandl Ferenc, Lukács Ákos.[8]
Miskolcról indult, mára ismert és elismert szakemberek: Ruttkay Laura, Szabó Emília, Simkó Katalin, Mikola Gergő, Józsa Bettina, Borbély Richárd, Kurucz Dániel, Zsíros Gábor, Bódi Alexandra, Dőry Brigitta, Jenei Gábor, Horváth Dániel, Kabdebon Dominik, Kiss Kata, Katona Péter Dániel, Juhász Márton (Dzsúdló), Maier Péter, Madarász Máté, Novák Henriett, Tóth Jakab, Sóvári Csaba, Lajhó Máté, Márton Gábor, Budai Márton, Valkó Bence, Bálint Betty, Kocsis Fülöp, Varga Dóra, Kállay Ilona, László Zsolt, Koncz Gábor, Lukács Sándor, Kamarás Máté, Mikes Lilla, Vida Péter, Telihay Péter, Szirbik Bernadett, Deres Péter, Vágó Zsuzsi, Veréb Tamás.
A miskolci diákszínjátszás már a kezdetektől intézményi támogatással működik. A város kulturális intézményei (városi színház, művelődési házak, közoktatási intézmények, drámapedagógiai egyesület) szinte kivétel nélkül támogatták és támogatják a színjátszó csoportok működését. Talán ez is az oka annak, hogy Miskolcon a diákszínjátszás a mai napig töretlenül virágzik, nem küzd alapvető egzisztenciális gondokkal. Habár nem lehet egységes műhelyről beszélni, ennek ellenére valódi műhelyhangulat alakult ki a városban.
IRODALOMJEGYZÉK
Fekete Anikó: Generációk diákszínháza, Aktivitás Alapítvány, Budapest, 2018.
Fekete Anikó: Generációk diákszínháza II., Aktivitás Alapítvány, Budapest, 2020.
Fekete Anikó: Interjú Szeszák Szilvivel, FÉL Online, 2017. – https://felonline.hu/2017/06/27/interju_szeszak_szilvivel/ [Letöltés dátuma: 2021. 08. 28.]
Szeszák Szilvia: Diákszínjátszás Miskolcon, 2021.
[1] A műhelyportré Szeszák Szilvia, Lukácsné Eisner Éva és Szűcs Tamás drámatanárokkal készült beszélgetés alapján íródott.
[2] https://www.zrinyigimnazium.hu/
[3] Fekete Anikó: Generációk diákszínháza, Aktivitás Alapítvány, Budapest, 2018. 83.
[4] Fekete Anikó: Interjú Szeszák Szilvivel, FÉL Online, 2017. – https://felonline.hu/2017/06/27/interju_szeszak_szilvivel/ [Letöltés dátuma: 2021. 08. 28.]
[5] Fekete Anikó: Generációk diákszínháza II., Aktivitás Alapítvány, Budapest, 2020. 115-116.
[6] Fekete Anikó 2018, 83.
[7] Uo. 85.
[8] Szeszák Szilvia: Diákszínjátszás Miskolcon, 2021. (A jegyzet nem jelent meg hivatalos publikációként, de elérhető Szeszák Szilviánál vagy Hornok Máténál.)