A Kecskeméti Diákszínjátszó Műhely alapjait Orbán Edit drámatanár teremtette meg általános iskolás színjátszócsoportjával.[1] Ennek a csoportnak a tagjai középiskolás diákokként is tovább szerették volna folytatni a közös munkát. Ebből a csoportból nőtt ki 1995-ben a Morbid színjátszó csoport (ma Ifjú Morbid Színpad). A műhely előtörténetéhez kapcsolódik továbbá, amikor Orbán Edit 1998-ban elindította csoportját a Katona József Gimnáziumban.[2]
2004-re tehető a műhely megalakulása, amikor Sárosi Gábor átvette a Katona József Gimnáziumban működő csoport vezetését. Ezután a Kada Elek Közgazdasági Szakgimnáziumban is elindította színjátszó csoportját, majd 2006-ban az akkor még ÁFEOSZ Kereskedelmi, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium nevet viselő intézményben.[3] Sárosi Gábor korábban is jelen volt a kecskeméti diákszínjátszás életében, diákként a Katona József Gimnázium csoportjaiban játszott és rendezett. 2006-ban vette át Orbán Edittől az Ifjú Morbid Színpad vezetését. A műhely fénykorában kilenc színjátszó csoport működött a városban (Kocsis Pál Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Technikum és Szakképző Iskola, ÁFEOSZ, Kada Elek Közgazdasági Szakgimnázium, Katona József Gimnázium, Ifjúsági Otthon, Ciróka Bábszínház), közel kétszázötven színjátszóval.
A műhely célja kezdetektől fogva a városban működő színjátszó csoportok fenntartása és összefogása, a közöttük lévő kapcsolat erősítése, a fiatalok közötti kommunikáció elősegítése. A műhely ars poeticája is ezt foglalja magában: elsődleges feladatának a közösségépítést, közösségek létrehozását és fenntartását tekinti. A legfontosabbnak tehát nem a színházcsinálást tartják a műhely tagjai, hanem azt, hogy egy közösségben alkossanak, és megtanuljanak tudatosan reflektálni a körülöttük lévő világra, továbbá, hogy a diákok megtanuljanak gondolkodni magukról és a világról. A színház minderre pedig csupán egy eszköz, nem pedig végcél.
A műhely a dél-alföldi régióban meghatározó szerepet tölt be. Évek óta szervezik az Országos Diákszínjátszó Egyesület felmenő rendszerű fesztiváljának regionális fordulóját, a Dél-Alföldi Regionális Diákszínjátszó Találkozót, melynek az Ifjúsági Otthon ad helyet. Ebben a munkában sokat jelent Józsa Kata, az intézmény programszervezőjének tevékenysége. 2012-ben a város szervezte az egyesület országos fesztiválját, az Országos Diákszínjátszó Találkozót is.
A műhely erős kapcsolatot ápol a győri és a nyíregyházi diákszínjátszó műhelyekkel, kiemelten Fekete Anikóval és Demarcsek Zsuzsával. Sárosi Gábor az Országos Diákszínjátszó Egyesület elnökeként (2014-2017) minden régióval felvette a kapcsolatot.[4] Jelentős közvetlen nemzetközi kapcsolata a műhelynek nincs, azonban Sárosi Gábor elnöksége alatt az ODE erősen nyitott az EDERED (European Drama Encounters) nemzetközi diákszínházi mozgalom felé, valamint a Magyar Szín-Játékos Szövetségen keresztül közvetetten az AITA/IATA (International Amateur Theatre Association) nemzetközi amatőrszínházi mozgalommal is van kapcsolatuk. A szervezetnek köszönhetően vittek már diákszínházi előadást Horvátországba, Romániába, Szerbiába és Belgiumba is.
A műhely legégetőbb problémái közé tartozik az országosan is tapasztalt forráshiány, valamint az, hogy a városban nem működik drámatagozat, csak és kizárólag szakkörszerűen léteznek a csoportok. Ez mind infrastrukturális, mind anyagi hiányosságokat eredményez. Fontos kiemelni továbbá, hogy jelentős szakemberhiánnyal is küzd a műhely. Jelenleg két aktív drámatanár működik a műhelyen belül: Rácz Annamária és Sárosi Gábor.
A műhely története négy meghatározó korszakra osztható. Az első nagy korszak a műhellyé válás előtti időszak, amikor Orbán Edit működtette a különböző színjátszó csoportokat a városban. A második korszak 1998-tól kezdődött, amikor a Katona József Gimnáziumban is elindult a diákszínjátszás. Ennek azért van nagy jelentősége, mert addig csak az Ifjúsági Otthonban működtek csoportok, ettől a ponttól kezdve viszont már közoktatási intézményben is. A harmadik korszak 2005-től datálható, amikor Sárosi Gábor csoportvezetőként felduzzasztotta a műhely csoportjainak számát kilencre. Ekkor volt a legtöbb diákszínjátszó is a városban. 2014-től pedig megfigyelhető egy újabb korszak, amelyre a csoportok és a diákok számának fokozatos visszaesése jellemző.
A műhelyen belül készülő előadásoknak meghatározott metodikája van. Ha szövegkönyves előadás készül, akkor a csoportvezető szövegajánlata alapján indul az alkotófolyamat. A szövegválasztás előre megfontolt szempontok alapján történik: csoportlétszám, fiúk-lányok aránya, a játszók korosztályi sajátosságai, csoportigények. Az előadáskészítés folyamata sokszor a klasszikus kőszínházi munkamódszer alapján szerveződik: olvasópróba, rendelkezőpróba, részpróbák, összpróba, nyilvános főpróba, premier. Az előadás alapjául szolgáló szövegeknél szempont továbbá az is, hogy a magyar- és nemzetközi drámairodalom legkiválóbb darabjaival találkozzanak a diákok, valamint, hogy megismerkedjenek a drámai műfajok sokszínűségével (tragédia, komédia, tragikomédia stb.).
A drámákat a csoportok a saját szájuk ízére formálják, modern köntösbe bújtatják. Ha nem szövegkönyv alapján készül előadás, akkor általában az improvizáció eszköztárát veszik alapul a csoportvezetők. A metódus ebben az esetben a következő: az első fázis a témakeresésé, a csoport közösen azt kutatja, hogy mi az a téma, amellyel szeretnének foglalkozni; a második fázis a téma alapján a történet felépítése, a cselekmény megalkotása; a harmadik fázis a karakterek felépítése, cselekménybe való belehelyezése; a negyedik fázis pedig a történet színházi megformálása, az előadás rögzítése. A műhely portfóliójában megjelennek és megjelentek diákelőadások is, amelyekben nincs tanári közreműködés, csak és kizárólag a diákok vesznek részt az alkotófolyamatban. Ilyen előadásból körül-belül húsz-harminc jött létre a műhely alapításától kezdve.
A műhely tevékenységéhez tartozik még a dráma- és színháztörténet tanítása szakköri keretben, érettségire, felvételikre való felkészítés, versmondás tanítása. Figyelmet fordítanak a műhelyből kikerült diákok követésére, további tanulmányaik segítésére is.
A műhely fenntartója a Való-Színű Kulturális- és Ifjúsági Egyesület[5], melynek elnöke Orbán Edit. Az egyesület célja a műhely fenntartása, anyagi támogatása, valamint kulturális tevékenység folytatása: színházi tevékenység, kulturális örökség megóvása, hagyományőrzés, tehetséggondozás, rendezvények, fesztiválok szervezése és megvalósítása. Közművelődési feladatok segítése. A dél-alföldi régió alternatív művészeti alkotóműhelyei közti kapcsolat biztosítása és ezen alkotótevékenység támogatása. Testvérkapcsolat ápolása nemzetközi szervezetekkel, valamint prevenciós feladatok ellátása.
A műhely tizenöt éve szervezi meg állandó nyári táborát, a Parádfürdői Színjátszó Tábort[6] (röviden: PASZT). A tábor az Ifjúsági Otthon általános iskolásoknak szóló fantáziatáborából nőtt ki 2006-ban, elsősorban a középiskolás korosztályt megcélozva. A táborba évről évre visszajárnak a műhelyből indult, azóta színházzal és/vagy drámapedagógiával foglalkozó szakemberek. A táborban általában négy-hat csoport dolgozik, azzal a céllal, hogy a hét végére egy előadást hozzanak létre. A csoportok különböző színházi műfajokat fednek le: fizikai színház, prózai színház, zenés színház, bábszínház, improvizációs színház. Csoportvezetők voltak az utóbbi években: Fodor Dávid, Boncsér Sára, Hojsza Henrietta, Barna Lilla, Sárosi Gábor, Orbán Edit, Konfár Erik, Bárnai Péter, Bata Éva, Drozdik Bianka, Spiegl Anna, Ivanics Tamás, Nagy Krisztina, Hornok Máté, Hevesi László. A tábor minden évben egy meghatározott tematika alapján szerveződik (például: káosz, népmese, Shakespeare, lázadás, Odüsszeia, mosoly, Csehov), a csoportvezetők és játszóik ezek alapján készítenek előadást, a játszók gondolatvilágából, érzéseiből kiindulva. A tematikával kapcsolatos gondolatokat, érzéseket fogalmazzák meg különböző színházi formanyelven keresztül, a csoportvezetők segítségével. Kiemelendő az a pedagógiai hozzáadott érték, amely a tábort jellemzi. Más táborokkal ellentétben nincs erős tanári szigor a tábor szabályaival kapcsolatban. Az egész tábor struktúrája nagyban alapoz a diákok felelősségtudatára, saját belátására.
A Kecskeméti Diákszínjátszó Műhely komplex módon működik. Jelen van az országos diákszínjátszás életében, régiós és városi szinten is jelentős hatást fejt ki. Ennek ellenére a műhely jövője jelenleg több okból sem biztosított. Egyrészt várnak olyan szakembereket, akik hosszú távon Kecskeméten képzelik el a jövőjüket, és szeretnének tenni a kecskeméti diákszínjátszásért. Másrészt Orbán Edit nyugdíjba ment a Katona József Gimnáziumból, ám az iskola vezetése nem támogatta a tanárnőnek a folytatásra tett javaslatait. A diákszínjátszás a városban azonban él, igény van rá, a diákok és a kulturális élet vezetői részéről is. A koronavírus-járvány miatti lezárások nagyon szétzilálták a csoportokat, de úgy érzik, van remény.
IRODALOMJEGYZÉK
Fekete Anikó: Generációk diákszínháza, Aktivitás Alapítvány, Budapest, 2018.
Fekete Anikó: Generációk diákszínháza II., Aktivitás Alapítvány, Budapest, 2020.
Jászay Tamás: ODE 30 – A hazai diákszínjátszás harminc éve, Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest, 2019.
[1] A műhelyportré Orbán Edit és Sárosi Gábor drámatanárokkal, valamint Bata Éva színművésszel történt beszélgetés alapján készült.
[2] Fekete Anikó: Generációk diákszínháza II., Aktivitás Alapítvány, Budapest, 2020. 74.
[3] Fekete Anikó: Generációk diákszínháza, Aktivitás Alapítvány, Budapest, 2018. 94.
[4] Jászay Tamás: ODE 30 – A hazai diákszínjátszás harminc éve, Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest, 2019. 69.