1984 szeptemberében a debreceni városvezetés (az akkori pártbizottság) egy új iskola indítása mellett döntött, amely a korszellemnek megfelelően több speciális tagozattal indult útnak. A vezetőség a nyelvi tagozat mellett a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium és a szentesi Horváth Mihály Gimnázium mintájára drámatagozatot szeretett volna létrehozni, ennek vezetésére pedig Várhalmi Ilonát, a Tóth Árpád Gimnázium akkori tanárát kérték fel. A magyart, németet és testnevelést tanító pedagógus ekkor találkozott a drámapedagógiával, a drámatagozati működést pedig csupán a fent említett iskolák híréből ismerte.
Várhalmi Ilona a régi tanítóképző helyén létrehozott Ady Endre Gimnázium igazgatóhelyettese és drámatagozatának vezetője lett. Elmondása szerint az első időszakban nagy segítségére volt a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumot vezető Bácskai Mihály, illetve az intézmény pedagógusai: Dózsa Erzsébet és Keserű Imre. Az ő iránymutatásukkal látott neki (kezdetben szakirányú képesítés nélkül) az új drámatagozat felépítésének. A szentesiek mellett a Színház- és Filmművészeti Főiskola legendás főtitkára, Tiszeker Lajos vette pártfogásába a tagozatvezetőt, biztosítva őt minden szakmai támogatásáról, mondván: „Kérdezzen bármit, ha butaság is, csak kérdezzen nyugodtan!” 1991-ben végül Magi István, a debreceni Csokonai Színház egykori ügyvezetőjének tanácsára Várhalmi Ilona elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolán a színházelmélet szakot.
Mivel az általános iskolákból érkező diákoknak és az őket felkészítő pedagógusoknak sem voltak konkrét ismeretei a tagozatról, az első évfolyam ajánlóleveleiben rendre megjelent az „iskolai ünnepségen szavalt” mondat. Nem csupán a diákok nem voltak azonban tisztában azzal, pontosan mire is jelentkeznek. Az iskola tanárai is kezdetben mindannyian egy kísérletre vállalkoztak. Várhalmi Ilona elmondása szerint minden felkérés egy próbálkozás felajánlása volt, ahol rögtön tisztázta: nem „nyugdíjbamenős” állást kínál.
A debreceni művészélet jeles alakjai (például Nagy György mozgástanárként, Kiss Péter Ernő beszédtanárként) mégis nyíltan fogadták az új kezdeményezést, ezért a drámatagozat komoly szakmai háttérrel tudott elindulni. A képzés felépítésében különösen nagy hangsúlyt kapott a beszédtechnika fejlesztése, de emellett a mozgás és az egyéb dramatikus eszközök is megjelentek a képzésben. Kertész Tamás operaénekes az indulástól kezdve kiemelt figyelmet fordított az énekoktatásra, amelynek köszönhetően a tagozatvezető szerint komoly zenei alapozást kaphattak a diákok. Az elméleti órák esetében (színházismeret, színháztörténet) pedig nagyban támaszkodtak a közismereti tárgyakat tanító pedagógusok ismeretanyagaira.
Ezen pedagógusok rövid időn belül partnerekké váltak. Igyekeztek a tagozatos diákok leterheltségéhez és érdeklődési köréhez igazodni. Polgár Csaba, aki 2001-ben érettségizett az Adyban, éppen emiatt jelentkezett az iskolába. Visszaemlékezése szerint egy nyílt napon való részvétel hatására döntötte el, hogy jelentkezik a drámatagozatra úgy, hogy korábban nem ismerte annak eredményeit. Ezen az eseményen pedig éppen a közismereti tárgyakat tanító pedagógusok nyíltsága és módszerei, valamint az általuk teremtett légkör volt az, ami miatt végül az Adyba jelentkezett. A gimnáziumi évek alatt aztán Fehér Zsuzsanna (latin-magyar) és Rózsavölgyi Gábor (történelem) tették rá a legnagyobb hatást. A drámatagozat légköréhez tehát nagyban hozzájárult a „nem drámás” pedagógusok nyíltsága is. A tanárok odafigyeltek arra, hogy az irodalomból és történelemből tanult anyagrészek fedésben legyenek egymással, ezen kívül pedig minden korszak végén egy összefoglaló óra keretein belül a diákok együtt dolgozva, közösen hoztak létre egy produkciót az adott témakörhöz kapcsolódva. Várhalmi Ilona szerint főként „a tananyag felöltöztetése” zajlott, ugyanis az ismeretátadást igyekeztek mindig élményszerűvé és a korábbi ismeretekhez jól illeszkedővé tenni.
A diákok cselekedtetése a korai időszaktól fontos ismérve a műhelynek. Számos egykori diák számol be arról, hogy az összefoglaló órákon kívül is, a diákrendezéseknek köszönhetően több munkafolyamatban kortársakkal együtt, magukban, a pedagógus irányítása nélkül alkothattak. A közös alkotásnak pedig része volt az évfolyamok közötti átjárás is. Habár tudatos pedagógiai törekvés nem volt erre, a diákok mégis (legalábbis egyes évfolyamokon) rendkívül sok időt töltöttek együtt, ez pedig nem egyszer közös alkotómunkában teljesedett ki.
A tagozat felépítése nagy fokú aktivitást követel a diákoktól. Ebből kifolyólag a kezdetek óta leginkább a vizsgákra fókuszálás, vagyis az adott évben kitűzött pedagógiai folyamat véghezvitele az elsődleges. Polgár Csaba visszaemlékezése szerint annak ellenére, hogy a fesztiválokon való részvétel természetes volt, az azokra való felkészülés nem, vagy csak kevéssé járt plusz teherrel. Várhalmi Ilona elmondása alapján az előadások a lehető legritkább esetben készültek külön, leválasztva az éves anyagról, sokkal inkább az adott év tematikájából alakultak ki. Az egykori tagozatvezető elmondása szerint egy plusz produkció elkészítése már felesleges többletterhet róna a diákokra. A fesztiválok azonban fontos találkozóhelyként szolgáltak a diákok számára. A találkozás öröme mellett Polgár Csaba elmondása szerint az évek múlásával egyre lényegesebbek lettek a szakmai szempontok is. A visszajelzések igénye és egymás előadásainak megtekintésének fontossága a tanárokról átragadt a diákokra is.
Várhalmi Ilona szerint a drámatagozat Rózsavölgyi Gábor 2002-től kezdődő igazgatósága alatt kapott új lendületet. Az egykor népművelőként dolgozó pedagógus szemmel tartotta az 1980-as évek amatőr mozgalmainak alakulását, az ezekhez szervesen kapcsolódó drámapedagógiát és diákszínjátszást pedig igazgatósága idején is támogatta. A Keleti István Alapfokú Művészeti Iskolához való csatlakozás következtében pedig a korábbiaknál magasabb óraszámban tanulhatnak a diákok szakmai tárgyakat.
Az idő múlásával, a generációk cserélődésével az egykori diákok is megjelentek a tanári karban. A tagozatvezető unszolására és attól függetlenül is egyre többen szerezték meg a tanításhoz szükséges végzettséget, aminek birtokában aztán visszatértek egykori iskolájukba. Ennek fontossága főként az intézmény szellemiségének, értékrendjének ismeretében rejlik. A visszaérkező pedagógusok ugyanis főként a diákként szerzett élmények hatására szeretnének egykori iskolájukban tanítani.
Ebbe a sorba illeszkedik Dr. Bagossi Edit is, aki 2021-től Várhalmi Ilona utódjaként vezeti a drámatagozatot. A korábbi tagozatvezető szerint az elméleti és gyakorlati ismeretek ötvözete, illetve a pedagógiai szempontok érvényesítésének képessége miatt szívesen bízta utódjára a képzés jövőjét.